Agg Attila a nevem. Több, mint tíz évvel a végső valóság megélése előtt kezdtem foglalkozni azzal, hogy valami több lehet annál az élet, mint amennyit tapasztalok belőle. Sok különféle tanító könyveit olvastam el és sok különböző csatornán keresztül kerestem önmagam. Akkor még nem sejltettem, hogy az önismeret útja egyfajta csapda, amely bár kezdetben óriási elszántsággal és lelkesedéssel vitt mélyebb és mélyebb felismerésekhez, később ez egyre elviselhetetlenebbé váló mókuskerékké változott. Tapasztalataim szerint minden létező tanítás csak valami újabb információval gazdagította az elmémet, amely így megerősödve tért vissza minden korábbi életfelfogás feladása után. Ettől sajnos nem lettem közelebb a felismeréshez, inkább csak még jobban belegabalyodott lelkem a személy csapdájába. Az utolsó évek előtt aztán sorra jöttek olyan hamis tanítók előadásai, szatszangjai, akik egyértelművé tették számomra, hogy ők sem élték meg azt, amiről tanítanak. Végső kétségbeesésemben már mindennaposak voltak pánikszerű szorongások, kilátástalannak láttam az egészet és egyáltalán nem láttam reményét annak, hogy egyáltalán véget ér e valaha ez a szenvedés. Végül feladtam a keresést és egy napon belebotlottam Samu Zsolt - Aranylövés AZ elmének c. könyveibe és már a könyvei olvasása során rádöbbentem, hogy én magam voltam a gátja a felébredésemnek. Könyveinek olvasása és hanganyagainak hallgatása közben bár mindig félelemmel töltött el, szívem mélyéről jövő hívás azonban azt mondta: ez a helyes út. Rádöbbentem, hogy minden fel kell adnom, ami ehhez a világhoz köt, még az életemet is. De bíztam benne, mert egyértelmű volt számomra az elejétől kezdve, hogy ő megélte azt, amit tanít. Végül abban a kegyelemben esett részem, hogy Zsolt hazavezetett és megélhettem a végső otthont. Az igazságra ébredésem után, egyértelművé vált az a felismerés, hogy csak az igazság az egyetlen valóság és ennek szolgálata az egyetlen értelmes dolog földi életünkben.