Marton Jó Ferenc vagyok.

Korábban küzdelmek sorozatában éltem az életem (munkák, munkahelyek, műszaki pálya, tanulás, házasság, építkezés, rohanás, stb.), abban bízva, hogy "akkor" valósul meg, amire vágyom, ha "elég jól" csinálom. 40 éves korom körül lett elegem. Nem lettem boldogabb, bármennyire is eredményes voltam a felszínen. Ekkor felmondtam a toleranciát a haldokló kultúrának, megoldásokat adó tudásokat kerestem. Mindenben az érdekelt, hogy mi működik és mi nem. Kiderült, hogy a tudatszint emelésével lehet előbbre jutni. Amióta ezzel foglalkozom, bebizonyosodott, hogy ez igen jó irány.
2017 január óta tanultunk Samu Zsoltnál, és idén áprilisban került sor a hazavezetésemre. Egy olyan megélés, ami semmihez nem hasonlítható. A világon a Legnagyobb Kegyelem, ami létezik.
Nálam is összekapcsolódnak azok a lépések, amelyek erre vezettek évtizedeken át, akkor is, amikor "nem történt semmi" - mert nem vettem észre. Ahogyan Samu Zsolt vezet el a Végső Valóságig, ahogy visszatérünk eredeti mivoltunkba és létünkbe elmondhatatlan, leírhatatlan - jöhetnek a poéták. Ugyanebben az életben még újra megszületünk - valahol.

Korábban szégyelltem magam a gyerekeim előtt, magamban, hogy mi sem tudjuk emberibbé tenni a világot és a hiábavalóságok őrülete folytatódik. Most megkaptuk azt a kegyelmet, hogy a lelkünk kilép az Egyetemes Teljességbe. Most kapaszkodik az értelem a kiszabadult lélek után. Minden nap estéjére elégedett vagyok. Tevékenység bőséggel, de minden hajszoltsági érzés nélkül. Érzelmi dráma semennyi. 'Emberi játszmák' semennyi. Új entitás vagyok, gyakorolom új mivoltom működését. Kineveztek kapitánynak a fényűrhajóra, de a hajó is én vagyok, a legénységem is, az óceán is, és a fény is - Samu Zsolt a messze világító Sarkcsillag.

Motto: Mindenkiben ugyanaz a Megnevezhetlen ragyog.